A SEO már csak annyira része az életemnek, amennyire egy internetes oldal elkészítésekor a projekt során józan ésszel végiggondolva dirket nem baszom el a dolgot.

Egyszóval nem fektetek bele az amúgy sem soknál több energiát, és szakmai életem is úgy alakult, hogy a projekt menedzsment felé vitt az utam. Amióta ez megtörtént, egyre inkább kiábrándulok ebből az egész foshalmazból az emberi tényező miatt.

Megszámlálhatatlan mennyiségű kibaszott tudatlan, arrogáns, jellemtelen idióta balfasz veszi hirtelen körül az embert. Olyan, mintha nem létezne közös cél. Mintha nem minden érintett félnek az lenne az érdeke, hogy az előre megállapodott feltételek alapján kölcsönös megelégedettségre elkészüljön, aminek el kell készülnie.

Persze, senki sem tökéletes, mindegyik fél hibázik, amiket aztán legjobb tudása szerint korrigál. Ezzel nincs semmi baj. De hogy az legyen az alap hozzáállás megrendelői oldalon, hogy őt át akarják baszni, illetve hogy tök mindegy mi van leírva, ő azt követeli, ami az agyában létrejött, az több, mint felháborító. Hogy értelmes, előremutató munka helyett folyamatos szélmalomharcot kell vívni azért, hogy bebizonyítsd az igazad, hogy nem átverni akarod, csak vannak pl. olyan technikai korlátok, amiket akkor sem tudunk áthágni, ha megszakadunk, hogy azért mert ő a vevő, attól még nem biztos, hogy igaza van, és pláne ne kezeljen úgy, mint a lekötelezettjét, beosztottját, haverját.

Van természetesen ellenpélda is, akik racionális kereteken belül, természetesen saját érdekeiket el nem ítélhető módon szem előtt tartva, készek a normális kompromisszumokra, mert felfogják, hogy közös a cél, hovatovább elhiszi amit mondasz, mert te vagy a szakember, és nem ő. Ezek üde színfoltjai tudnak lenni a mindennapoknak.

Csak sajnos sokkal több a posvány.

Hánynom kell.