Kövezzetek meg, de én nem szarom össze magam ettől a web 2.0 hypetól, biztos bennem van a hiba. Ne értések félre, nem mondom, hogy nem tartom jó dolognak, meg nem látok bizonyos kézenfekvő lehetőségeket benne, de akkor is. Most per pillanat úgy gondolom, hogy ez két élű fegyver lehet, és ezt megpróbálom megindokolni a későbbiekben, aztán lehet, hogy meggyőzöm saját magam, hogy bennem van a hiba, és kussoljak inkább.
Rengeteg forrásból lehet már "definíciókat" találni arra, hogy mi is a web 2.0, én ezt a magam nyelvére lefordítva a marketing eszközével magyarázom:
Push helyett pull - információ, amit, amikor, ahonnan akarsz
Őszintén szólva én ebben látom az igazi újat, hogy átalakulnak a szerepek a kommunikáció során. Pontosabban szólva a "fogyasztó" szerepe változik meg, mert passzív amőbából aktív biorobottá válunk azzal, hogy mi választjuk ki, hogy milyen információ jusson el hozzánk. Személyre szabjuk az internetet. Ez szerintem valahol az internet evolúciós folyamatának szükséges szakasza, mert egész egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy átlássa az ember, muszáj áttekinthető méretekre csökkenteni. Tesszük ezt mégpedig azzal, hogy RSS segítségével szűrt információt engedünk az arcunk elé, tematikus social-networking oldalakat nézünk, és hogy nem 10.000 spyware-rel tömött warez oldalt kutatunk át véres szemmel Annácska audiovizuális pinája után kutatva, hanem filemegosztón rákeresünk, és kész.
Természetesen a kettőpontnullásodásnak vannak velejárói, amik azért valljuk be elég faja dolgok, itt van például a blog maga. Én, ha száz szépségkirálynőt ígérnének is cserébe sem tudnék ilyen oldalt csinálni, pedig bevallom élvezem használni, és őszintén szólva nem is érdekel hogy működik. Most kötelező jelleggel érintem azt a párhuzamot, ahol a blog, és ezen keresztül az RSS számottevően hozzájárul a sikeres vállalati kommunikációhoz, és a keresőoptimalizáláshoz.
Ugye az RSS technológia nevéből (Real Simple Syndication) következik, hogy ez egy roppant kényelmes, egyszerű, és ingyenes módja annak, hogy egy cég terjessze az igét, és elmondja mennyire kafa. Király #1.
A blog rendszerével velejáró könnyű linkelhetőség segítségével, vagy az feedekből épített szaftos opml file-ok megosztásával akár vírus-marketing szerű gyorsasággal épülhetünk be az emberek tudatába. Ez már segít abban is, hogy gyűjtsük a ránk mutató linkeket (sőt, igazából gyüjtődnek azok maguktól is egy ideig, thanks to the system itself). PR fel, mosoly szélesedik. Király #2.
Nyílván most csak kiragadok példákat, mert egyre bővülnek ugye a web 2.0-ás megoldások, Király n -> végtelen.
Nézzük a szarabbik részét, amihez tulajdon képpen átmásolhatnám az előző bekezdés tartalmát azzal a különbséggel, hogy a kezdő mondat így alakulna:
Az egyik blog-on megjelent, hogy XY cég csúnyán elcseszett valamit, tonnányi vásárlói panasz jelent meg, kattincssá' ide a részletekért. Köztudott, hogy a rossz hír gyorsabban halad mint a Millenium Falcon, így a rendszer fent említett elemei lángoló szamuráj kardként csapnak a tökeinkre. Megállíthatatlan a folyamat, és rengeteget árhat a cégünknek. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy virtuális bérgyilkosok jelennek majd meg, akiket azért fizetnek, hogy RSS segítségével álhíreket terjesszenek. Miért ne? Lenyomozhatatlan, és halálos mint egy valódi fejlövés.
Szóval az egyik szemem sír, a másik nevet, nem mintha ez számítana.
Más:
Valamikor a következő postok egyikében terveznék azzal foglalkozni, hogy rohadt nehéz egy multinak értelmes weboldalt csinálni, illetve mennyivel nehezebb sok oldalból álló internetes megjelenést optimalizálni. Ehhez kérném a segítségeteket egy kis együtt gondolkozáshoz. Pár gondolat szintjén hasonlítsátok össze mondjuk a HP és az IBM weboldalait. Nincs szempont, lehet bármi. Ha segítetek, köszi, ha nem, nem köszi.
